Székely Zoltán a  Xántus Múzeum 2010. szeptemberi sajtóközleményében még azt írta, az Unger-kiállításra az akkori Xántus Múzeumban segítségem nélkül nem kerülhetett volna sor. 2011 decemberében és 2012 februárjában viszont már egyszercsak azt állította, nem volt közöm a kiállításhoz, csak a múzeum kiállítása volt, én pedig csak egy cikket írtam a családról. Azt, hogy mekkora volt valójában családom és az én hozzájárulásom, szeretném itt részletesen bemutatni:

Az Unger család

Ezen a táblán Székely Zoltán minden információt tőlem vett át.

Csak egypár a családra vonatkozó, általam helyhiány miatt elhagyott részletet egészített ki az általam idézett forrásokból aus Platzgründen, pl. mikor tette le az apa, Unger János György a polgári esküt.

Az Unger család leszármazási rendje – XIX. század

Minden információ és kép tőlem származik. 2010 februárjában  Székely Zoltán kérésére táblázatos családfát készítettem, amely ennek az alapját képezte. Ő csupán az id. Unger Mátyás fivéreinek foglalkozási adataival kapcsolatos részleteket egészítette ki az én forrásaimból. A családtagok képeinek a családi képről való átvétele az én javaslatomra történt.

Fametszet

Ez a tábla a fametszet utáni nyomtatási eljárás alapjait írja le, és maga a múzeum készítette.

Kártyaborítékok

A táblán levő információk a múzeumtól származnak. Azt azonban Székely Zoltán nem említi meg, hogy az Ungerek voltak az első magyar játékkártyafestők, akik kétnyelvű kártyacsomagokat gyártottak (l. Wunderlich 2012).

A kártyagyártás

Férjem, Prof. Dr.-Ing. Jürgen Wunderlich és én 2010 tavaszán rekonstruáltuk a történelmi játékkártyagyártás folyamatát. Ez azután történt, hogy 2006 februárjában a bécsi Technisches Museumban megnézhettük az Unger-kártyákat, és ott azt mondták nekünk, hogy ez kutatási kívánalom. Férjem ezután a Krünitz Enciklopédiában levő hosszú, részletes leírásból kivonatolta a játékkártyák kézi gyártásának lényeges eljárásait, és számos empirikus kísérletet végeztünk. Ezután outside-in-elemzést végzett, és rekonstruálta egy olyan műhely ideális alaprajzát, mint !amilyen az Ungereké volt!. Férjem sok éve végez ilyenfajta elemzéseket és tervez termelési folyamatokat DAX-cégek részére is. Ezt az alaprajzot, valamint a gyártási lépések jegyzékét 2010 májusának elején elküldtem Székely Zoltánnak. A táblán ezeket a gyártási lépéseket tőlünk vette át, és csupán e lépések leírását egészítette ki újból. Így strukturális plágiumról van szó. A tábla különös – minden mástól eltérő – formázása azt a kérést veti fel, hogy vajon eredetileg férjem műhelyalaprajzát akarta-e a táblán leképezni, aztán viszont megint eltávolította, mert ragaszkodtunk hozzá, hogy akkor megfelelő módon meg kell őt neveznie szerzőként.

Még 2010 februárjában felhívtam Székely Zoltán figyelmét arra, hogy a Krünitz Technische Enzyklopädie-ben, valamint francia enciklopédiákban vannak képek a játékkártyagyártásról, és már adtam neki egyes képeket. A kiállításon bemutatott képek eredetileg a Krünitzből valók, és 2010 augusztusában már egy e-mailben, az „örömhírben“ tudatta velem, hogy a múzeum minden Krünitzből való képet megkapott a kiállításra. Eredetileg ezeket a képeket részletekben a cikkemben is meg akartam jelentetni, de ezt Zoltán már nem engedte. Tehát minden ötletet és forrást átvett tőlem.

Kártyakészítők Győrött

A táblák második részét majdnem teljesen az én írásomból vették át (az első rész azoknak az információknak az összefoglalása, amelyek Kolb Jenő és Jánoska Antal közleményeiben találhatók). A kártyakészítő mesterek munkájának 1810-es kezdő dátumát tőlem vette át, akárcsak a két  Unger Mátyás tevékenységéről, játékkártyáiról és tevékenységük befejezéséről szóló információkat. Már 2007-ben megkérdeztem Zoltánt, hogyan kerültek a kártyanyomódúcok a múzeum gyűjteményébe. Azt a választ, hogy ifjabb Mátyás ajándékozta őket, csak akkor kaptam, amikor a kiállítási táblát elolvastam.

Így az alábbi képet a négy játékkártyával  édesapám bocsátotta rendelkezésemre.

Soproni kártya

A soproni képes, valamint a Schäuffelin-kártyák  színes ábráit Székely Zoltán tőlem kapta  2010 februárjában. Szüleim a fényképeket előzőleg Bécsben saját költségükre szerezték be.

A táblán levő információk szinte teljesen a Reisinger-kártyalexikon ábráinak kísérő szövegéből származnak, amelyet ugyancsak 2010 februárjában adtam át a múzemnak.

A Xántus Múzeum birtokában levő, soproni képpel ellátott kártyanyomó dúcokról szóló szöveg is egy általam idézett forrásból származik: Jánoska Antal írta le ezeket a Talonban, az osztrák-magyar játékkártya-egyesület folyóiratában, 2006-ban.

A soproni képet és az Unger-kártyákat még részletesebben, további kutatások után, 2012-ben írtam le egy az Acta Ethnographica Hungaricában megjelent cikkemben.

A tábla nem tartalmazza a múzeum újabb saját felismeréseit.

Unger Alajos, a festő

A táblán levő információk szinte mindegyike az én írásomból és az ott megjelölt primer és szekunder forrásokból származik, és nagyrészt az én új kutatási erdeményem. Kiegészítés csupán az Otto Hieronymiről mint  Unger Alajos tanáráról szóló adatokban (Zoltán elhallgatta előlem, hogy már publikált róla, később véletlenül jöttem rá, akkoriban sok olyan közlemény, mint az Arrabona még nem volt elektronikusan hozzárérhető), a Nemzetőrségről, valamint általában a művészeten belüli műfaji hierarchiával kapcsolatos egypár szó kiegészítő információban történt.

Olajképeinek jegyzéke az én kutatásomon (lásd publikációim) alapszik.

Oktatás a bécsi akadémián

Az Akadémiával és az ottani képzéssel kapcsolatos általános háttérinformációk a múzeumtól származnak. Azonban a képzési időre vonatkozó új ismereteket átvettem. A Bécsi Akadémia Levéltárától kaptam információt, hogy az előzőleg feltételezett 1836 helyett 1833-tól ott tanult. Azt az adatot is tőlem vették át, hogy Anton Schaller anatómiát tanított, és hogy Unger Alajos 1836-tól Leopold Kupelwieser tanítványa lett.

Képleírások

Az Unger családi portréja (Magyar Nemzeti Galéria)

A kép családom és az én információim nélkül nem lett volna kiállítható, mivel a képen levő személyek névvel és foglalkozással csak általunk váltak ismertté, és Unger Alajos több testvéréről állnak rendelkezésre fényképek (családunk archívumában), amelyek a kiállításon részben láthatók is voltak. Ez hasonlóságot is mutat a portrék szereplőivel.

Meglepőnek tartom, hogy Zoltán a szereplők „elegáns öltözetét“ annyira hansúlyozza. Legalább is ami a férfiöltözéket illeti, ez nem meglepő: Az öltözék mind a kor polgárságának (ide tartoztak az Ungerek) mind pedig nemességének tagjaira jellemző volt, akik akkoriban rendkívül hasonlóan öltözködtek.

A csatakép (Magyar Nemzeti Galéria): A képet Székely Zoltán már 1998-ban leírta, és ebben előzetes forrásokra támaszkodhatott.

Madonna-kép

Az, hogy  Unger Alajos Kupelwieser-tanítvány volt, így ugyancsak a nazarénus művészeti hagyomány szerinti képzést kapott, az én kutatásom eredménye, és  Székely Zoltán az én írásomból vette át. Viszont itt a kiállításon súlyos hibát követett el: A Madonna nem raffaelói reneszánsz stílusban készült, hanem sokkal inkább Cesare da Sesto La vierge au bas-relief c. művének másolata.

Rajzok: A rövid kísérőszövegek  Székely Zoltántól származnak.

Mindez olyan további kiállítási tárgyakkal, többek között számos játékkártyával egészült ki, amelyeknek semmi közük nincs az Unger családhoz. Egy ingaóra is látható volt, azonban a családnak nem volt ilyen, hanem egy  Unger  Alajos által festett zenélőszerkezetes biedermeier képórája.

A munka- és költségigényes kutatásokat és munkákat családom és én végeztük.

Az Unger családról, Unger Alajos életéről és munkásságáról szóló tartalmilag új információk a tanulmányrajzok leírása kivételével tőlem származnak.

Szavai szerint Zoltán azt várta volna, hogy nem tudományos cikket írok, hanem egyszerűen a kiállítási táblákhoz tartozó szöveget. Erről soha nem volt szó. Azt jelenti ez, hogy kutatási eredményeim közzététele eredetileg soha nem állt szándékában, mivel az Arrabona kizárólag tudományos írásokat közöl?