on recommendation of the Ombudsman for Good Scientific Practice, I wrote to the Hungarian ministry in charge of the National Gallery about the pending plagiarism issue regarding my research into the Unger playing card making and artist family. The letter can be found below. I find it hard to believe that a simple citation has seemed like asking too much. I am making this public still hoping for a resolution.

It is high time I finally spill the beans about what is probably *the* most outstanding aspect of Alajos Unger’s history painting. It is the fact that he depicted a scene of Árpad’s land taking of the Hungarians in 1842. This was more than fifty years before Mihály Munkácsy in 1894, after Árpád Festy’s famous scene as part his panaroma at Ópusztaszér in 1893, depicted his monumental scene Honfoglalás for the Hungarian Parliament. They made the landtaking a national topos. Unger not only precursed them by more than five decades, but also seems to have painted the first such scene known in Hungarian art history. The entire painting is noteworthy, but this aspect means that the entire Hungarian art history must be changed or at the very least added to. This is rather overwhelming and far surpasses any expectations I may ever have had when beginning to research the artist and his work several decades ago.

The painting was described most recently here:

And is depicted in colour here:

https://library.hungaricana.hu/en/view/MEGY_GYMS_ARABONA50_2/?query=vajk%20unger%20alajos&pg=138&layout=s

I’m posting this not only because Alajos Unger died today exactly 177 years ago, but also out of a feeling of urgency triggered after learning about Irene Mittelberg’s (1966-2025) untimely death. She was professor of linguistics and cognitive semiotics at RWTH Aachen with a most impressive publication track record in semiotics and, importantly, the meaning of gestures in multimodal contexts. She showed a strong interest in my research into the semiotics of Unger’s Vajk painting and came to listen to my presentation at the semiotics conference in Athens in September 2023, acknowledging the excellence of my training received at the highly respected chair of my PhD supervisor. This fact has proven impactful at all the linguistics and semiotics conferences I have spoken at thus far. She was very kind and understated and I’m truly saddened at the news. Cancer can be a beast. May she rest in peace. The legacy of her research lives on.

Interjú prof. dr. Claudia Wunderlich-hel

01.08.2024

1. A győri Révai Miklós Gimnáziumból indulva lett Claudia Wunderlich nyelvész, helytörténész és egyetemi professzor. Milyen állomásokon keresztül vezetett az út idáig?

Igaz, hogy a győri Unger kártyafestőcsalád több tagja a 19. században a győri Révai Miklós Gimnázium elődjébe, a győri rajziskolába járt. Én azonban már Németországban születtem. A 20. századi események miatt az Unger család utódai, akik évszázados soproni polgárcsaládból származnak, most nemcsak Magyarországon, hanem több országban és kontinensen élnek. Anglisztika és romanisztika szakra jártam az Erlangeni Egyetemre (Nürnbergtől 20 km-re), majd Kanadában, Quebecben, egy francia egyetemen folytattam mesterszakos tanulmányaimat, ahová két év németországi képzés után neves professzorom, Franz Josef Hausmann javaslatára jelentkeztem. Ezen az egyetemen készült az észak-amerikai francia szótár.Erasmus ösztöndíjasként néhány hónapot az olaszországi Parmában is eltöltöttem, ahol nemcsak nyelvet tanultam, hanem intenzíven tanulmányoztam a művészetet és megismerkedtem Umberto Eco szemiotikaiírásaival is. A német mesterszakos diploma után angol és francia alkalmazott nyelvészetből szereztem PhD-t. Már egyetemi hallgatóként elkezdtem idegenvezetőként és múzeumi tárlatvezetőként dolgozni Nürnbergben,miközben történeti kutatásokat is végeztem. Mivel többnyelvű vagyok, nagyon keresett voltam idegenvezetőként, és többször is megkaptam a „vezetőkirálynő” címet a történelmi egyesülettől, ami azoknak jár, akik az adott évben a legtöbb túrát vezetik. Több év idegenvezetés és kutatás után teljes állású főiskolai docens lettem, 2018-ban pedig főiskolai tanári és professzori címet kaptam Bajorországban. 

2. A szívén viseli a 19. századi győri Unger család történetét, és teljességgel elkötelezett a kártyatervező, -festő és -készítő tevékenységükkel kapcsolatban. Hogyan találkozott a témával?

Már kisgyermekként kezdtem érdeklődni a művészet és a játékok iránt, mivel édesapám közvélemény-kutatóként a Ravensburger játékgyártó cégnél dolgozott. Az ő egyik főnöke, Dorothee Hess-Maier volt az első rajz- és festészettanárom. Ráadásul a dédnagymamám, aki Ausztriában halt meg, amikor én hatéves voltam, mindig is magyarnak vallotta magát. Magyarországon a magyar rokonsággal is találkoztunk, és nagymamám a régi, 19. századi győri családi fényképeket is megmutatta nekem. Így kezdtem el nagyon érdeklődni a magyar gyökereim iránt. Tudtam azt is, hogy a felmenőim között volt egy „Unger nevű festő”(Unger Alajos akadémiai festő, Győr 1814-1848), aki után már az 1990-es évek középen elkezdtem kutatni a nürnbergi Germanisches Nationalmuseum könyvtárában, ahol egy 1972. évi győri kiállítás katalógusában meg is találtam a nevét. A 2000-es évek közepén, miután az oxfordi egyetemen helytörténeti diplomát szereztem, és elkezdtem a győri és soproni levéltárban és könyvtárban kutatni, sok fontos felfedezést sikerült tennem vele kapcsolatban. Meg kellett tanulnom magyarul is. Ugyanekkor jelentek meg Jánoska Antalnak, a játékkártyák legjelentősebb magyarországi szakértőjének a tanulmányai is az Unger kártyákról, amelyek kutatásom egyik legfontosabb alapját jelentik. Szerencsére a kutatás folyamán sok értékes kapcsolatra is sikerült szert tennem. Az is szerencsésnek bizonyult, hogy a férjem gyártási szakértő, így vele együtt rekonstruálni tudtuk a történelmi játékkártyagyártás folyamatát.

3. Több alkalommal tartott külföldön nemzetközi konferenciákon előadásokat a kártya-szemiotikával kapcsolatban. Melyek a legfontosabb tudnivalók, jellemzők, hagyományok ezen a területen?

Röviden összefoglalva: A szemiotikát arra használják, hogy megpróbálják értelmezni a jeleket, és ily módon a játékkártya-képek és a műalkotások kulturális, történelmi és politikai jelentései is feltárhatók. Így láthatóvá tehető, hogy mit kommunikálnak velük, és az eredetileg rejtett üzenetek is láthatóvá válhatnak, kiegészítve például a művészettörténeti megközelítéseket. A játékkártyák ma is nagy szimbolikus jelentőséggel bírhatnak, világnézeti, kulturális és gyakran politikai tartalmat is hordoznak. A 19. század folyamán az olyan nemzetek, mint Magyarország, nemzeti képeket szerepeltettek a kártyákon. Az első „magyar kártya” a „soproni képes” vagy „soproni-német képes” kártya volt, és csak a 19. század végén lett a Tell Vilmos kártya a jelenlegi „magyar kártya”. Az Ungerek a reformkor erősödő nacionalizmusának tett hazafias engedményként, de a birodalom összetartásának alapvető céljával egyre gyakrabban ábrázoltak magyar ruhás embereket a játékképeiken. Erről néhány előzetes megállapítást tettem az Ethnographia 2022-es számában megjelent tanulmányomban, és további kutatásokat mutattam be nemzetközi szemiotikai konferenciákon. Tavaly Athénba, idén júniusban pedig egy ciprusi konferenciára kaptam meghívást. Azon dolgozom, hogy a játékkártyaképek és Unger Alajos festményeinek szimbolikáját kulturális és politikai dimenzióikban szisztematikusan elemezzem és érthetővé tegyem.

4. Idén decemberben lesz ifjabb Unger Mátyás győri kártyafestő születésének 200. évfordulója, év elején pedig a Piatnik Kártyagyár reprodukciós sorozatában megjelent a kártyafestő műhelyéből származó, 32 lapos, soproni-német „Kávéház kártja” fakszimile kiadása. Milyen érdekességek mondhatók el erről a kártyacsomagról, mennyiben volt különleges, hová helyezhető (hely)történeti érték tekintetében?

Két győri Unger Mátyás nevű kártyafestő volt, apa és fia. Id. Unger Mátyás 1789-ben született Sopronban és 1862-ben halt meg Győrben, Ifj. Unger Mátyás pedig 1824-ben született Győrben és 1878-ban halt meg az újvárosi Szent János-kápolna melletti kis házban, amelyben testvérével, a pap és volt egyházmegyei levéltárnok Károllyal élt. Az Ungerek Magyarországon elsőként készítettek hazafias magyar kártyákat, és az 1846-os győri kereskedelmi kiállításon dicsérő oklevelet is kaptak szép, magyar viseletet ábrázoló kártyáikért, mint amilyenek a most megjelent fakszimile lapok is. A kártyatervező azonban Unger Alajos akadémikus festő volt, aki a bécsi akadémián tanult. Az Ungerek országszerte ismertek voltak, részben azért is, mert kártyáik népszerűsítették a négy évszak motívumát, mint jellegzetesen magyar motívumot. Rómer Flóris kifejezetten a Nemzeti Múzeum számára kért nyomódúcokat és nyomatokat a kártyákról, de sajnos ez a gyűjtemény a második világháború alatt szinte teljesen megsemmisült, bár néhány nyomódúc még megmaradt a győri múzeumban. Tavaly Bécsben a Piatnik ügyvezető igazgatójával, Dieter Strehl-lel közösen úgy döntöttünk, hogy a 2024. februárjában megrendezésre kerülő Nürnbergi Nemzetközi Játékvásárra Jánoska Antal kártyaszakértő segítségével újra kiadjuk ezeket a gyönyörű kártyákat. Nemcsak Ifj. Unger Mátyás ünnepli idén december 9-én a 200. születésnapját, hanem idén van a magyar származású Piatnik cég bicentenáriuma is. A kártyák technikai okokból valamivel nagyobbak az eredetinél, és lekerekített sarkúak, hogy valóban lehessen velük játszani anélkül, hogy megsérülnének. A célunk egyszerű: örömet akarunk szerezni. Mert e kártyák soproni képes kártya különösen szép példányai, különleges kulturális kincset és ritkaságot jelentenek. Tanúskodnak arról, hogy Győr az 1840-es évek Magyarországán az egyik legjelentősebb kártyafestő város volt.

5. Az ez évi Ünnepi Könyvhétre jelent meg a Gondolat Kiadó égisze alatt az Anyagi és szellemi javak migrációja a Kárpát-medencében című tanulmánykötet, amelybe ön „Kártyakészítés és kapcsolati hálózat a XIX. században Magyarországon a győri Unger család példáján” címmel írt értekezést. Mekkora elismertsége volt akkoriban a kártyafestészetnek, milyen társadalmi megbecsülés övezte, az erre vetített, ennek folytán szerveződött „kapcsolati hálózat” hogyan jellemezhető?

A kártyafestés eredetileg kézműves munka volt, a kártyákat aprólékos munkával, kézzel kellett elkészíteni és színezni. Amikor Id. Mátyás 1810-ben Győrben elkezdte a játékkártyák készítését, ez egy megbecsült, jó kereseti lehetőséget biztosító szakma volt. Az 1850-es években azonban már nem tudtak lépést tartani a bécsi, pesti és pozsonyi konkurenciával. Ifj. Mátyás ezért a mai Széchényi téri Lloyd épületében trafikot nyitott, és játékokat is árult. Az Ungerek kezdetben személyes és családi hálózatokkal rendelkeztek. Ezek közé tartozott néhány győri rokon, például a svájci Mesoccóból származó Toscano kéményseprő család. Ez a család rokonságban állt az Unger családdal, így Unger Alajos festőművész a bécsi akadémián töltött ideje alatt győri születésű unokatestvérénél lakhatott. A művészek hálózata Magyarországtól Bécsig, Németországig, Olaszországig, Angliáig és Franciaországig terjedt. Szoros kapcsolatokat ápoltak a bécsi és pest-budai grafikai kiadókkal is. Ezekben a körökben az arisztokráciával és jelentős iparosokkal is szoros kapcsolatokat ápoltak. Bécs a korabeli magyar élet fontos központja és a magyar játékkártya-terveknek és -művészetnek is a legfontosabb származási helye volt, nem utolsósorban az ottani művészeti akadémia miatt.

6. Vannak-e még feltáratlan területek az Unger család históriájával és művészeti tevékenységévelkapcsolatban amelyek jövőbeli kutatásra érdemesek?

Igen, a kutatás soha nem fejeződik be, folyamatosan új eredmények és nyomok jelennek meg, de még több kérdés is felmerül. Győrben még vannak tisztázásra váró pontok, és több, a fondjegyzékben említett levéltári forrás még nem került elő. A győri embereken is múlik majd, hogy szeretnének-e még velem együtt valami szépet kihozni ebből a témából.

Az interjút nagyon szépen köszönöm!

The Hungarian National Gallery and their curator continue to refuse to cite me in the catalogue of the 2024/25 Biedermeier exhibition catalogue and elsewhere, despite the inscription that was changed on the board of that temporary exhibition.// Die ungarische Nationalgalerie und Ihre Kuratorin weigern sich weiterhin, mich im Ausstellungskatalog der Biedermeierausstellung von 2024/25 oder sonstwo zu zitieren.

Die Ungarische Nationalgalerie hat nicht mir, sondern einer anderen Person, die aus der Wissenschaftsszene vermitteln wollte, bereits am 20.11. geantwortet. Auf Ungarisch und nicht an mich gerichtet. Sie wollen offenbar insgesamt nicht anerkennen, dass von mir Text und meine wissenschaftlichen Publikationen (v.a. die Ungarischen) übernommen wurden. Am Montag erschien auf der Homepage der Ungarischen Nationalgalerie auch erstmals Alajos Ungers Schlachtenbild, ebenfalls mit den von mir übernommenen Lebensdaten, so wie in der Ausstellung und seit diesem Sommer auf ihrer Homepage beim Familienporträt, ohne mich als Quelle zu nennen. Anders als das Archiv der Wiener Akademie der Bildenden Künste, die mich als Informantin nennen. Ohne Worte.

The Hungarian National Gallery sent an answer regarding the plagiarism of my academic work not to me, but to an academic who tried to mediate in the process. All in Hungarian, and not directed at me. They do not seem to want to acknowledge the fact that text and my research was simply taken from my academic publications (notably Hungarian ones) without my consent nor without mentioning nor citing me. On Monday, for the first time, Alajos Unger’s Battle painting (Csatajelenet, Battle Scene) was posted on their homepage for the first time too. And just as in the exhibition and in the case of the family painting since this summer, they took the correct life data from me without giving me any credit for it, either. Different from the Archives of the Vienna Academy of Fine Arts who do give me full credit for it. No comment.

S. mein Profil auf/cf. my profile on academia.edu (ClaudiaTheresia Wunderlich).

Regarding the current Biedermeier Lifestyles exhibition in the National Gallery in Budapest: It is now certain that the Hungrian National Gallery used text and my research yields on painter Alajos Unger (in German also Alois) and his family, father and eponymous brother playing-card makers Mátyás Unger (in German also Mathias) and wrote it on exhibition boards and in the catologue in Hungarian and English without citing me nor giving me any credit for it whatsoever and without seeking my permission. Neither the curator nor the gallery have reacted to my messages. The curator of the exhibition also did so in a book she wrote last year.

Was die aktuelle Biedermeieralltags-Ausstellung in Es ist mittlerweile sicher, dass die Ungarische Nationalgalerie einfach Text und meine Forschungsergebnisse zum Maler Alajos Unger (auch Alois auf Deutsch), seiner Familie und den beiden gleichnamigen Spielkartenmalern Mátyás Unger (auf Deutsch auch Mathia) einfach von mir auf Tafeln und in den deutsch- und englischsprachigen Katalogen übernommen haben, ohne Genehmigung, ohne mich zu zitieren oder mich überhaupt irgendwo zu erwähnen. Beim Maler Alajos Unger war dies schon in einem Buch vom letzten Jahr der Fall.

A Biedermeier exhibition titled Art and the Rise of the Middle Classes in 19th-century Hungary (1815–1867) opened at the Hungarian National Gallery at the end of October. It also features Alajos Unger’s family portrait that was exhibited in 2010 in Györ (see my other posts on the topic) and at the major Biedermeier exhibition at Kunsthalle Budapest in 1937/38. Additionally, the original printing blocks (including that of a wrapper) and a printed, uncut sheet of the Sopron-patterned cards I issued with Piatnik are also on display. The family portrait is also used in an invitation to an event for senior citizens at the museum.

Eine Biedermeierausstellung zum Thema Kunst und der Aufstieg der Mittelschicht in Ungarn (1815-1867) wurde Ende Oktober in der Ungarischen Nationalgalerie eröffnet. In ihr wird Alajos Ungers Familienporträt gezeigt, dass 2010 in Györ ausgestellt wurde (s. meine anderen Posts zu dem Thema) sowie in der Kunsthalle Budapest in der großen Biedermeierausstellung 1937/39 ebenfalls vertreten war. Außerdem werden ein ungeschnittener Bogen der von mir mit Piatnik dieses Jahr neu herausgegebenen Ödenburger Spielkarten gezeigt zusammen mit dem Originaldruckstock aus Holz und einem für eine Originalverpackung. Das Familienporträt dient auch als Abbildung bei einer Einladung für eine Veranstaltung für Senioren in der Nationalgalerie.

Október végen megnyílt a Biedermeier mindennapok. Művészet és polgárosodás a 19. századi Magyarországon (1815–1867) cimű kiállítás a Magyar Nemzeti Galeriában. Ott látható is Unger Alajos családi portré, amely már 2010-ben kiállíttották a győri kiállításban (erről is írtam blogomon) és 1937/38-ban a nagy Biedermeier kiállítás a Műcsarnokban. Is látható az Piatnik együttműkedésevel réprodukált soproni képes kártya eredeti fanyomóduc és csomágolása.

Here are the pages that show and/or discuss the reproduction of the Unger Ödenburg/Sorpon German playing cards by Mátyás Unger:

1. http://iparmuzeum.hu/hirek/unger-matyas-kartyainak-reprodukcioja/
2. https://www.gyoriszalon.hu/news/19051/66/A-gy%C5%91ri-Ungerek-%C3%A9s-hazafias-magyar-k%C3%A1rty%C3%A1ik
3. https://oedenburgerland.de/index.php?option=com_content&view=article&id=1280:oedenburg-die-heimat-der-spielkarten-im-19-jahrhundert&catid=152&Itemid=449
4. http://www.cedig.org/igloo/tipologia/oedenburg.html

Tonight at 6:30 pm I received the message from Dr. Erzsébet Györgyi that the eminent playing card expert, Antal Jánoska has died. I’m deeply saddened, but happy that we were able to publish a reedition of Mátyás Unger playing-cards with Piatnik this year. He first wrote about the Unger card-making family. Also, we’d been discussing intensively some important topics regarding Hungarian cards and patterns, which I’m extremely grateful for as well. Rest in peace!

Here is the original obituary in Hungarian:

Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy a tegnapi napon rövid betegség után elhunyt Jánoska Antal (1954-2024) kártyagyűjtő, kártyakutató. Magyarországon a játékkártyák történetének legszakavatottabb ismerője volt, a magyar kártyával kapcsolatos kutatásai különösen fontosak.

Kultúrtörténeti jelentőségű gyűjteménye 2014 és 2017 között került múzeumunk őrzésébe. A több mint 2700 kártyacsomagot számláló játékkártya gyűjteménye számos ritkaságot foglal magába, köztük olyanokat, amelyekből egyetlen példányt ismer a szakirodalom. A 19-20. századi magyar vonatkozású-, illetve közép-európai játékkártyákon túl a gyűjtemény átfogóan mutatja meg Ázsiától Amerikáig a regionális játéktípusokat is. A hagyatéki anyag részét képezi továbbá 600 tételes szakkönyvtár, adattár, játék ábrázolás gyűjtemény, a kártyázáshoz kapcsolódó használati-és segédeszközök, valamint a kártya motívumos tárgyak csoportja.

Közönségünk a gyűjtemény különleges darabjait ismerhette meg 2019-2020-ban a Szerencsés lapjárást! 150 éves az Első Magyar Kártyagyár című időszaki tárlaton.

Jánoska Antal tagja volt a Kiss Áron Magyar Játéktársaságnak, a londoni Nemzetközi Játékkártya Társaságnak, a Talon Osztrák-Magyar Játékkártya Társaságnak és a Pulszky Társaságnak. Kutatásai eredményeként részt vett számos könyv írásában, szerkesztésében: Die Spielkartenfabrik Piatnik in Budapest und ihre Nachfolger (1992, Franz Braunnal), Kártyalexikon (társszerkesztő, szerző, képszerkesztő, 1993, 2008), Tarokk album (szerző, 1998), Szerencsejátékok (szerző, 1999), Rablóulti (Zsigri Gyulával és Levente Józseffel, 2006), Zsugaléria (Horváth Ferenccel, 2012,), Katonai kártyák- Kártyázó katonák (Facsar Mihállyal, 2014). Írt magyar, angol és német nyelven szakmai cikkeket, tanulmányokat, rendezett saját gyűjteményéből kiállításokat Magyarország tizenhat városában, szerkesztette az ezeket kísérő katalógusokat, szakértőként közreműködött játék-és dokumentumfilmek forgatásában. 2009 óta a legnagyobb kártyakultúrával, kártyajátékkal foglalkozó magyar nyelvű weboldal szerkesztője volt: https://www.kartya-jatek.hu.

A múzeum részvétét fejezi ki a gyászoló családnak.” – így szól a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum ma, 2024. szeptember 12-én, csütörtökön kiadott közleménye.

Diese Karten sind jetzt erschienen. // These cards are now available.